A Stanford Egyetem kutatói 2025. február 20-án mutatták be a POPPER-t, egy automatizált MI-keretrendszert, amely a hipotézisek validációját forradalmasítja és a tudományos felfedezéseket tízszeresére gyorsítja. A POPPER (Automated Hypothesis Validation with Agentic Sequential Falsifications) Karl Popper cáfolhatósági elvét követve, két specializált AI-ügynököt alkalmaz: a kísérlet tervező ügynököt és a kísérlet végrehajtó ügynököt, amelyek együttesen automatizálják a hipotézisek ellenőrzését szigorú statisztikai kontroll mellett.
A POPPER egy új tesztelési módszert alkalmaz, amely biztosítja, hogy a hibás pozitív eredmények száma alacsony maradjon: mindig 10% alatt, minden adathalmazon. Ez azt jelenti, hogy a rendszer nagyon pontosan tudja azonosítani a valós eredményeket, elkerülve a tévedéseket. A p-értékeket, amelyek a statisztikai tesztek eredményei, úgynevezett e-értékekre alakítja át, amelyek lehetővé teszik, hogy a kísérletek során gyűjtött bizonyítékokat összegezze és folyamatosan finomítsa. Ez a folyamat sokkal hatékonyabbá teszi a hipotézisek ellenőrzését, mint a korábbi módszerek. A kutatási jelentés szerint a POPPER tesztelési módszere 3,17-szer hatékonyabb, mint a hagyományos módszerek. A rendszer hat különböző tudományterületen lett tesztelve, és a vizsgálatok azt mutatják, hogy a POPPER ugyanolyan pontos eredményeket képes elérni, mint az emberi szakértők, de tízszer gyorsabban.
A POPPER ingyenesen elérhető a GitHub-on, és sikeresen alkalmazható biológiai, szociológiai és közgazdasági kutatásokban. A POPPER magas szintű megbízhatósága nélkülözhetetlen a tudományos kutatások sikeréhez, biztosítva, hogy a felfedezések valóban megalapozottak és értékesek legyenek. A POPPER rendszer különleges adaptív képessége révén folyamatosan finomítja saját tesztelési folyamatait a különböző adathalmazokhoz igazodva, ami jelentősen előmozdítja a tudományágak közötti együttműködést. A rendszer intelligens adatelemzése segítségével a kutatók gyorsan kiszűrhetik a legígéretesebb hipotéziseket, és erőforrásaikat ezekre összpontosíthatják. Ez nemcsak a tudományos felfedezések ütemét gyorsítja fel drasztikusan, de a kutatási költségek optimalizálásához is hozzájárul, különösen értékes előnyt jelentve a korlátozottabb forrásokkal rendelkező kutatócsoportok számára.
Források:
1.
2.
3.
