Az Anthropic saját bevallása szerint több tízmillió dollárt fordított egy egyedi, szkennelt könyvekből álló adatbázis létrehozására, amelyet a Claude AI betanításához használt fel. A Bartz kontra Anthropic ügyben folyó jogi eljárás során 2025. június 9-én derült fény arra, hogy az Anthropic egy olyan tulajdonosi összetételű könyvgyűjteményt hozott létre, amelyet saját maga gyűjtött, szkennelt és állított össze – ez a gyűjtemény a vállalat állítása szerint egyetlen más AI cégnél sem érhető el a világon.
Az ügy hátterében az áll, hogy miközben William Alsup bíró a 2025. június 23-i ítéletében a méltányos használat (fair use) kérdésében részben az Anthropic javára döntött, élesen elkülönítette a könyvek AI betanítási célú felhasználását azok beszerzési és tárolási módjától. Alsup bíró rendkívül transzformatívnak minősítette a könyvek LLM betanítási célú felhasználását, ugyanakkor elutasította az Anthropic azon védelmét, miszerint méltányos használat lenne a több mint hétmillió kalóz könyv beszerzése és hosszú távú tárolása. A bíróság különbséget tett a jogszerűen vásárolt, majd digitalizált könyvek között – amit méltányos használatnak ítélt –, és a kalózoldalakról letöltött könyvek között, amely utóbbit egyértelműen jogsértőnek minősített.
A Bartz kontra Anthropic ügy precedensértékű lehet az AI szerzői jog területén, hiszen keretet adhat arra vonatkozóan, hogy a bírák, szabályozók és vállalatok hogyan közelítsék meg a szerzői jogi megfelelést ezen a gyorsan fejlődő területen. Bár Alsup bíró döntése nem kötelező érvényű Kalifornia Északi Kerületén kívül, hatással lehet más, hasonló ügyekre, például a New York-i Déli Kerületben konszolidált, OpenAI elleni perekre. A döntés egyértelművé teszi, hogy a szerzői jogilag védett művek megszerzési és kezelési módja legalább olyan fontos, mint azok végső felhasználása.
Források:
1.
2.
Brendan Palfreyman
3.
Matthew L. Finkelstein*
